Aznap este Lili szokatlanul csendben ült Ilus mama mellett.
A mesekönyv már nyitva feküdt előttük, de a kislány csak pislogott a lapokra.
– Mama… – szólalt meg végül. – Néha úgy érzem, mintha a betűk is elfáradnának.
Ilus mama elmosolyodott.
– A betűk?
– Igen. Egész nap néztem a képernyőt, aztán olvastam is. Most meg mintha már egyikük sem akarna rendesen a helyén maradni.
Ilus mama nem mondott semmit.
Csak gyengéden becsukta egy pillanatra a mesekönyvet.
– Nézz ki az ablakon, Lilikém.
Odakint tiszta volt az ég.
A házak fölött apró csillagok fénylettek.
Lili egy darabig csak nézte őket.
Aztán az egyik csillag hirtelen különösen erősen felragyogott.
– Mama! Láttad?
Ilus mama újra kinyitotta a könyvet.
És akkor valami egészen különös történt.
Az egyik oldalon megjelent ugyanaz a pici csillag.
Csakhogy apró, kerek szemüveget viselt.
– Nahát! – nevetett Lili. – Egy szemüveges csillag!
A csillag először egészen közel hajolt egy apró könyvhöz.
Olvasott.
Olvasott.
És csak olvasott.
Aztán egy fényes kis táblácskát kezdett nézni.
Azt is sokáig.
Egy idő után azonban a fénye már nem ragyogott olyan vidáman.
– Elfáradt? – kérdezte Lili.
Ilus mama bólintott.
– Talán csak elfelejtett valamit.
– Mit?
A mesekönyvben a kis csillag ekkor levette a szemüvegét, becsukta a könyvét, és messz felnézett az égre.
Nem csinált semmi különöset.
Csak pihent egy kicsit.
Nézte a távoli holdat.
Pislogott néhányat.
Aztán lassan újra fényleni kezdett.
Lili elgondolkodott.
– Akkor a szemünknek is kell pihenő?
– Sok mindenünknek kell, amit egész nap használunk – felelte Ilus mama. – A lábunknak egy hosszú séta után. A kezünknek munka után. A gondolatainknak egy mozgalmas nap végén.
Aztán gyengéden Lili szemére mutatott.
– És annak a két kis ablaknak is, amelyen keresztül egész nap nézzük a világot.
Lili ismét kipillantott az ablakon.
Most már nemcsak egy csillagot látott.
Hanem százat.
– Milyen érdekes – suttogta. – Néha ahhoz, hogy újra jól figyeljünk valamire, előbb el kell fordítanunk róla a tekintetünket.
Ilus mama elmosolyodott.
– Látod, kincsem? Már te is tudsz meséket mondani.
A szemüveges csillag pedig a könyv lapján még egyszer felragyogott.
Aztán apró fényét összecsomagolta…
és nyugovóra tért.
Reménymentor tanulság:
A gondoskodás néha nem abból áll, hogy még valamit teszünk.
Hanem abból, hogy észrevesszük, mikor jött el az ideje egy kis pihenésnek.
A test halk üzeneteire figyelni néha ennyire egyszerű.
Holnap este Ilus mama és Lili újra kinyitják a mesekönyvet.