Aznap este különösen hűvös volt.
Lili közelebb húzódott Ilus mamához, miközben a kandallóban lassan ropogott a tűz.
– Mama, honnan tudja a tűz, hogy meddig kell égnie?
Ilus mama mosolygott.
– Nem tudja.
– Akkor miért nem alszik ki rögtön?
– Mert időről időre kap valamit, amitől tovább tud égni.
Ilus mama kinyitotta a mesekönyvet.
A lapok közepén egy apró kandalló jelent meg.
A tűz már majdnem kialudt.
Csak egy picike, aranyszínű szikra üldögélt a hamu között.
Lili közelebb hajolt.
– Szegényke! Fázik?
A szikra megszólalt:
– Nem fázom. Csak elfáradtam.
– A tűz is elfárad?
– Én mesebeli tűz vagyok – felelte a szikra. – Nekem mindent szabad.
Lili felnevetett.
– És mitől leszel megint nagy láng?
A kis szikra gondolkodott.
– Régen azt hittem, csak még több fára van szükségem.
– Nem?
– Az is kell. De ha mindent egyszerre rám dobálnak, alig kapok levegőt.
Ilus mama bólintott.
– Van, amikor nem a „még több” a megoldás.
A könyvben ekkor egy egész nap jelent meg.
A kis szikra korán felkelt.
Sietett.
Feladatokat cipelt.
Mindenkinek segített.
Közben azt mondogatta:
– Majd később pihenek.
Estére már alig pislákolt.
Lili rögtön felismerte.
– Olyan, mint amikor az ember mindig csak megy.
– Igen – mondta Ilus mama. – Néha az életkedvünket sem az oltja ki, hogy nincs bennünk semmi, hanem az, hogy hosszú ideje nem kapunk abból, amire szükségünk lenne.
– És mi kell?
A könyv lapjain apró ajtók nyíltak.
Az első mögött puha párna volt.
– Pihenés – mondta Lili.
A második mögött ösvény vezetett a friss levegőre.
– Mozgás?
– Az is lehet.
A harmadik ajtó mögött egy asztal állt egyszerű, színes ételekkel és egy pohár vízzel.
A negyedik mögül nevetés hallatszott.
Barátok beszélgettek.
Az ötödik mögött pedig semmi különös nem volt.
Csak egy ember ült az ablaknál, és nézte, ahogy lemegy a nap.
– Ez mit ad? – kérdezte Lili.
– Talán egy kis csendet.
A szikra lassan fényesebb lett.
– Akkor ezektől mindig tele leszünk energiával? – kérdezte Lili.
Ilus mama megrázta a fejét.
– Ilyet nem ígérhetünk.
A fáradtságnak sok oka lehet. Néha egyszerűen hosszú napunk volt. Máskor kevés az alvás, túl sok a stressz vagy keveset mozogtunk. És van, amikor a tartós fáradtságnak olyan oka van, amit érdemes szakemberrel megbeszélni.
A szikra közbeszólt:
– Én sem szeretném, ha minden kialudt tűzre csak újabb fahasábot dobnának.
– Akkor mit szeretnél? – kérdezte Lili.
– Hogy előbb megnézzék, mire van szükségem.
Lili elgondolkodott.
– Mama, és az életkedv?
– Arra sincs egyetlen recept.
Van, akit a mozgás tölt fel.
Van, akit egy beszélgetés.
Másnak az alkotás, a kert, a zene vagy egy csendes délután ad örömöt.
– Téged mi?
Ilus mama Lilire nézett.
– Például ez.
– A mese?
– A közös este.
Lili elmosolyodott.
A kis szikra közben egyre fényesebb lett.
Nem lett belőle hatalmas máglya.
Csak kellemes, meleg tűz.
– Miért nem nő nagyobbra? – kérdezte Lili.
– Talán nem is kell – mondta Ilus mama. – Nem kell minden nap lángolnunk.
Van olyan nap, amikor a csendes parázs is elég.
A szikra erre boldogan körbefordult.
– Végre valaki érti!
Lili nevetett.
– Akkor az is rendben van, ha néha kevesebb a lendületünk?
– Persze.
– És ha sokáig nincs?
Ilus mama tekintete komolyabb lett.
– Akkor érdemes figyelni rá. A tartós fáradtságot vagy nagy változást nem kell egyszerűen az életkorra fogni.
Lili visszanézett a kandallóra.
– Tudod, szikra, szerintem már értem.
– Mit?
– Nem attól vagy erős, hogy mindig hatalmas láng vagy.
Hanem attól is, hogy tudod, mikor kell egy kicsit töltekezni.
A kis szikra meghajolt.
A mesekönyv lassan becsukódott.
A valódi kandallóban közben egy apró parázs pattant egyet.
Ilus mama és Lili összemosolyogtak.
– Mama?
– Igen?
– Holnap is lesz bennünk szikra?
Ilus mama megsimogatta Lili haját.
– Nem mindig ugyanakkora.
De érdemes gondoskodni róla.
Reménymentor tanulság:
Nem kell minden nap tele lennünk lendülettel.
A pihenés, az alvás, a mozgás, a táplálkozás, a kapcsolatok és az örömet adó pillanatok mind részei lehetnek annak, ahogyan gondoskodunk magunkról.
A tartós, szokatlan fáradtságot viszont nem érdemes automatikusan az életkorra vagy a „rossz napokra” fogni.
És talán néha ezt a kérdést is feltehetjük:
Mi az, ami ma egy kicsit táplálja bennem a szikrát?
A történet edukációs, szemléletformáló céllal készült, és nem helyettesíti az orvosi tanácsadást.