Aznap este Lili már messziről meglátta, hogy valami aranyszínben ragyog a mesekönyv lapjai között.
– Mama, ott világít valami!
Ilus mama elmosolyodott.
– Akkor ma este úgy látszik, kertbe megyünk.
Amikor kinyitotta a könyvet, Lili szeme elkerekedett.
Amerre csak nézett, napraforgók álltak.
Magasak.
Aranysárgák.
Vidámak.
A fejük úgy fordult a fény felé, mintha mindegyik külön kis napot hordozna.
– Gyönyörű! – mondta Lili.
Ilus mama is gyönyörködve nézte.
– Valóban az.
A könyv lapjain azonban egyre tovább haladtak a kertben.
És furcsa dolog történt.
Újabb napraforgók következtek.
Aztán még több.
És még több.
A kis margaréták már alig látszottak közöttük.
Egy kék virág próbálta kidugni a fejét, de minden oldalról hatalmas sárga tányérok vették körül.
Még a kis patakhoz vezető ösvényt is napraforgók szegélyezték.
– Mama… itt tényleg csak napraforgó van?
– Majdnem.
– Akkor ez már nem jó?
Ilus mama becsukta egy pillanatra a szemét, majd mosolyogva felelt:
– A napraforgóval semmi baj nincs, kincsem.
Lili meglepődött.
– De hát a mese címe szerint túl sok van belőle!
– Pontosan. Nem azért, mert rossz. Hanem azért, mert a kertben más növényeknek is szükségük van helyre.
A könyvben ekkor megjelent egy apró kertész.
Egyik kezében aranyszínű magokat vitt.
A másikban egy kis kosárban ezüstösen-kék cseppek csillogtak.
– Mik azok? – kérdezte Lili.
– A mese ma két zsírsavcsaládról mesél nekünk – mondta Ilus mama. – Az omega–6-ról és az omega–3-ról.
– Akkor az omega–6 a napraforgó?
– A napraforgó csak jelképezi. Bizonyos növényi olajokban sok omega–6 zsírsav található. De az omega–6 sem ellenség. Szükségünk van rá.
– És az omega–3-ra is?
– Arra is.
Lili összehúzta a szemöldökét.
– Akkor melyik a jó?
Ilus mama felnevetett.
– Már megint jóra és rosszra akarod osztani őket.
– Pedig így könnyebb lenne.
– Könnyebb talán. Csak nem lenne igaz.
A kis kertész közben továbbment.
Nem tépte ki a napraforgókat.
Nem dobta el az aranyszínű magokat.
Csak helyet készített a kert más lakóinak is.
Kék virágokat ültetett.
Apró füveket.
Egy kis tavacskát is megtöltött vízzel.
A kert lassan megváltozott.
A napraforgók továbbra is ott ragyogtak.
Csak már nem voltak egyedül.
– Így szebb – mondta Lili.
– És változatosabb – tette hozzá Ilus mama.
– A testünkben is ilyesmi történik?
– Az étrendünkkel sokféle zsírsavat viszünk be. Az omega–6 és az omega–3 zsírsavak egyaránt részei ennek a képnek.
– És nekünk kell megszámolni őket?
– Nem úgy, mint a napraforgókat – mosolygott Ilus mama.
A mesekönyvben ekkor egy apró mérleg jelent meg.
Az egyik serpenyőjében aranyszínű magok voltak.
A másikban ezüstösen csillogó cseppek.
A mérleg nem mondta, hogy „jó”.
Nem mondta, hogy „rossz”.
Csak megmutatta, mi van rajta.
Lili rögtön felismerte.
– Megint mérünk?
– Néha igen.
– Miért?
– Mert amit nem látunk kívülről, arról egy mérés adhat információt.
Lili a mérlegre nézett.
– Akkor van egy tökéletes omega–6 : omega–3 szám, amit mindenkinek el kell érnie?
Ilus mama megrázta a fejét.
– Ezt nem lenne helyes így mondani. A tudomány sem jelölt ki egyetlen, mindenkire érvényes „tökéletes” arányszámot.
– Akkor mire jó az egész?
– Arra, hogy ne csak egyetlen számot nézzünk. Hanem megpróbáljuk jobban megérteni az étrendünket és a zsírsav-ellátottságunkat.
A kertész ekkor leült a patak partjára.
Az egyik oldalán továbbra is napraforgók ringatóztak.
A másikon kék virágok hajladoztak.
A vízen apró ezüstcseppek táncoltak.
Lili sokáig nézte őket.
– Mama, akkor a mese nem arról szólt, hogy a napraforgó rossz?
– Nem.
– Hanem arról, hogy egy kertnek nem feltétlenül az tesz jót, ha minden helyet ugyanaz foglal el?
Ilus mama szeme felragyogott.
– Pontosan.
– És az étkezésünknél is inkább változatosságra és tudatosságra érdemes törekedni?
– Most már te mesélsz nekem, kincsem.
Lili elmosolyodott.
A könyvben lassan lement a nap.
A napraforgók még egyszer aranyszínben felragyogtak.
A kis kék virágok között szentjánosbogarak gyúltak.
A patak pedig csendesen folyt tovább.
Most már volt helye mindennek.
Nem egyforma mennyiségben.
Nem tökéletesen.
Hanem egy olyan kertben, amelyre figyeltek.
Reménymentor tanulság:
Az egyensúly nem azt jelenti, hogy valamit „jónak”, valamit pedig „rossznak” nevezünk.
Az omega–6 és az omega–3 zsírsavak egyaránt részei az étrendünknek. A fontos kérdés inkább az, hogyan táplálkozunk összességében, milyen forrásokat választunk, és mit mutatnak a saját értékeink.
A mérés nem ítélet.
Információ, amely segíthet tudatosabban kérdezni és dönteni.
A történet edukációs, szemléletformáló céllal készült, és nem helyettesíti az orvosi tanácsadást.
Ha szeretnéd a mesék mögötti egészségtudatos, mérésalapú szemléletet is jobban megismerni, szeretettel várlak itt:
https://remenymentor.hu