Vass József AndrásReménymentor · Ilus mama meséi

Ilus mama meséi · 33. rész

A SZÍV ÉS A SÉTA BARÁTSÁGA

Rövid esti történetek a test halk üzeneteiről.

Ilus mama meséi – 33. rész – A SZÍV ÉS A SÉTA BARÁTSÁGA

Aznap este Lili már messziről mosolygott, amikor meglátta a mesekönyvet.

– Mama, vajon a tegnapi sétáló cipők ma is útra kelnek?

– Ezt csak egyféleképpen tudhatjuk meg – felelte Ilus mama.

Kinyitotta a könyvet.

És valóban.

A két kis cipő ott állt a napfényes ösvényen.

Az egyik már indulásra készen toporgott.

A másik éppen a fűzőjét igazgatta.

Aztán egyszer csak különös hang hallatszott.

Dob.

Dob.

Dob.

Lili közelebb hajolt.

– Mama… ezt hallottad?

Dob-dob.

Dob-dob.

A cipők is megálltak.

Körülnéztek.

Az út menti bokrok mögül ekkor előlépett egy apró, piros, fénylő szívecske.

Nem sietett.

Csak szépen, egyenletesen dobogott.

– Te ki vagy? – kérdezte az egyik cipő.

– Én vagyok az, aki egész nap veletek dolgozik – felelte a kis szív.

– Velünk?

– Bizony.

A cipők összenéztek.

– De hiszen te nem is sétálsz!

A szívecske elmosolyodott.

– Nem úgy, ahogyan ti.

Aztán elindultak.

A cipők léptek.

A szív dobogott.

Lépés.

Dob-dob.

Még egy lépés.

Dob-dob.

Az út hamarosan egy enyhe emelkedőhöz ért.

A cipők kicsit gyorsabban kezdtek haladni.

És a szív ritmusa is megváltozott.

Dob-dob-dob.

Dob-dob-dob.

– Mama! – szólt Lili. – Gyorsabban ver!

– Igen – bólintott Ilus mama. – Mozgás közben a testünknek több munkát kell végeznie. Az izmoknak több oxigénre és tápanyagra van szükségük, ezért a szívünk is alkalmazkodik a terheléshez.

A cipők felértek a domb tetejére.

Ott megálltak.

A kis szív még egy darabig gyorsabban dobogott.

Aztán lassan megnyugodott.

Dob-dob.

Dob-dob.

– Elfáradt? – kérdezte Lili.

– Dolgozott – felelte Ilus mama. – És most pihen egy kicsit.

A mesekönyvben a cipők leültek a fűbe.

A kis szívecske melléjük telepedett.

– Miért szeretsz velünk sétálni? – kérdezte az egyik cipő.

A szív gondolkodott egy pillanatig.

– Mert a mozgás a testünk természetes része. Nem kell mindig rohanni vagy versenyezni. De jó, ha időről időre megmozdulunk.

– Akkor mi vagyunk a barátaid? – kérdezte büszkén a másik cipő.

– Ti is.

– Kik még?

A szívecske sorolni kezdte:

– A pihenés.

A megfelelő alvás.

A változatos táplálkozás.

A mértékletesség.

Azok az emberek, akik mellett jó lenni.

És persze az is, hogy figyelünk arra, mit jelez nekünk a testünk.

Lili elgondolkodott.

– Mama, akkor nincs egyetlen dolog, amitől egészséges marad a szívünk?

– Nincs ilyen varázsgomb, kincsem.

A könyvben ekkor két apró, ezüstösen csillogó csepp gördült végig az ösvény mellett.

Lili rögtön észrevette.

– Ők meg kik?

Ilus mama elmosolyodott.

– Két régi ismerősünk.

– Omega–3?

– Pontosabban EPA és DHA.

Lili figyelmesen nézte a cseppeket.

– Ők is a szív barátai?

– Azt tudjuk róluk, hogy az EPA és a DHA hozzájárulnak a szív normál működéséhez.

– Akkor elég belőlük sokat enni?

Ilus mama megrázta a fejét.

– Nem így működik. Az egészségünket nem lehet egyetlen tápanyagra, ételre vagy szokásra leegyszerűsíteni.

– Még akkor sem, ha az nagyon hasznos?

– Akkor sem.

A két kis csepp szépen továbbgurult az ösvényen.

Nem próbálták megelőzni a cipőket.

Nem álltak a szívecske helyére.

Csak csatlakoztak hozzájuk.

Lili elmosolyodott.

– Értem.

– Mit?

– Hogy mindenki a saját dolgát teszi.

A cipő sétál.

A szív dobog.

A jó étel táplál.

A pihenés pihentet.

És nekünk kell úgy dönteni, hogy ezekből minél több jó dolognak legyen helye az életünkben.

Ilus mama szemében megjelent az a különös, büszke fény, amely mindig akkor csillant fel, amikor már nem neki kellett kimondania a tanulságot.

– Azt hiszem, ma este te meséltél nekem, Lilikém.

A könyvben közben a kis csapat újra elindult.

A cipők nyugodtan lépkedtek.

A két ezüstös cseppecske mellettük gurult.

A kis piros szív pedig egyenletesen kísérte őket.

Dob-dob.

Lépés.

Dob-dob.

Lépés.

Nem versenyeztek.

Nem rohantak.

Csak haladtak.

Amikor besötétedett, megálltak egy fa alatt.

A cipők levették a kalapjukat – bár egyiküknek sem volt –, és meghajoltak a kis szív előtt.

– Holnap is jössz velünk?

A szív elmosolyodott.

– Én mindig veletek vagyok.

A mesekönyv lassan becsukódott.

Lili még egy pillanatig a borítón tartotta a kezét.

– Mama…

– Igen?

– Holnap megint sétálunk?

– Örömmel.

Reménymentor tanulság:

A szívünkről való gondoskodás nem egyetlen nagy döntésből áll.

A rendszeres mozgás, a pihenés, a változatos táplálkozás és sok más mindennapi szokás együtt alkotja azt a környezetet, amelyben felelősen törődhetünk önmagunkkal.

Az EPA és a DHA omega–3 zsírsavak hozzájárulnak a szív normál működéséhez. A kedvező hatás napi 250 mg EPA és DHA bevitelével érhető el.

A következő részben

A kis hajó a vérfolyón.

A történet edukációs, szemléletformáló céllal készült, és nem helyettesíti az orvosi tanácsadást.

Ha szeretnéd a mesék mögötti egészségtudatos, mérésalapú szemléletet is jobban megismerni, szeretettel várlak itt:

remenymentor.hu