A reggeli napfény már korán megtalálta a konyhát. Végigsiklott a régi kamrapolcokon, megérintette a fonott kosarakat, majd egy aranyló csíkban megpihent Ilus mama és Lili nyitott mesekönyvén.
A lapokon egy apró, boltíves kamra jelent meg. Polcain különböző színű fények sorakoztak: meleg aranyszínűek, mélyzöldek és néhány halványkék gömböcske. A legalsó fiókban csendes, egyenletes fény derengett.
Néhány fény azonnal elindult a könyv apró ösvényein, és sorra működésbe hozta a pici lámpásokat és kerekeket. Mások türelmesen a polcokon maradtak.
– Miért nem indul el mindegyik? – kérdezte Lili.
– Mert nincs minden energiára ugyanabban a pillanatban szükségünk – felelte Ilus mama. – Van, amit a testünk rögtön felhasznál, és van, amit későbbre félretesz.
– Mint amikor elrakjuk a télire valót?
– Valahogy úgy. A táplálékból származó energia egy részét azonnal felhasználjuk. A glükóz egy része glikogén formájában főként a májban és az izmokban tárolható. A test hosszabb távú energiatartalékként zsírt is képes raktározni.
Lili figyelte, ahogy az egyik aranyfény kifut a kamrából, és megforgat egy apró kereket.
– Akkor nem csak mozgás közben használunk energiát?
– Nem bizony. A tested akkor is dolgozik, amikor csendben ülsz vagy alszol. Energiára van szüksége a légzéshez, a szívveréshez, a gondolkodáshoz, a testhőmérséklet fenntartásához és a mindennapi megújuláshoz is.
– Akkor miért érezzük néha mégis üresnek a kamránkat?
Ilus mama elgondolkodott.
– Mert az energiaszintünket nemcsak az határozza meg, hogy ettünk-e. A mozgás, az alvás, a lelki terhelés, az egészségi állapot és az is számít, mennyire egyenletesen gondoskodunk magunkról.
Lili az alsó fiókban derengő fényt nézte.
– Ha van tartalékunk, akkor nem kell pihenni?
– A tartalék nem arra való, hogy mindig abból éljünk – válaszolta Ilus mama. – A kamrát nemcsak feltölteni kell. Időt is kell hagyni arra, hogy rend legyen benne.
– Pihenni akkor kell, amikor mindennel elkészültünk?
Ilus mama felnézett a könyvből. Ezúttal nem Lilit nézte, hanem egyenesen az olvasóra pillantott. A tekintetében nem volt számonkérés, csak meleg kíváncsiság.
– Ha erre várunk, talán soha nem pihenünk meg. Te mikor töltötted fel utoljára a saját belső kamrádat?
A kérdés egy pillanatra ott maradt a reggeli fényben.
– És mivel lehet feltölteni? – kérdezte Lili.
– Tápláló étellel, mozgással és alvással. De csenddel, nevetéssel, szeretettel, egy jó beszélgetéssel és azzal is, ha néha megengedjük magunknak, hogy ne legyünk hasznosak minden percben.
Az omega–3 zsírsavakat sem gyors energialöketként érdemes elképzelni. A kiegyensúlyozott táplálkozás részeként, hosszabb távú gondoskodásként kapnak helyet. A pillanatnyi energiaérzetet nem egyetlen tápanyag, hanem az étkezés, a mozgás, az alvás, a terhelés és az egyéni egészségi állapot együtt alakítja.
A könyv apró kamrájában közben új fény érkezett az egyik üres helyre. Nem ragyogott erősebben a többinél. Csendesen beállt közéjük, készen arra, hogy akkor induljon útnak, amikor valóban szükség lesz rá.
REMÉNYMENTOR TANULSÁGA
A pihenés nem a kimerülés után járó jutalom. A belső kamránk feltöltése felelősség önmagunk és azok iránt is, akik számítanak ránk. Nemcsak az a fontos, mennyi energiánk van, hanem az is, hogyan használjuk, és engedjük-e újratöltődni.
Fejezd be magadban ezt a mondatot:
„Ma ezzel töltöm fel a belső kamrámat: …”
A sorozat ismeretterjesztő jellegű, nem helyettesíti az orvosi vagy dietetikusi tanácsadást. A tartós, szokatlan fáradtság kivizsgálást igényelhet.