A késő délutáni napfény aranyszínű foltokat rajzolt a szobába. A nyitott ablakon át friss levegő és a kert halk zsongása érkezett.
Ilus mama és Lili a könyv fölé hajoltak. A lapokon lassan megjelent egy mézszínű, fénylő patak.
A patak egyik szakaszán annyi apró aranycsepp gyűlt össze, hogy szinte egymásba ütköztek. Kicsit távolabb azonban zöld szigetek és apró mellékágak osztották el a fényt. Ott a patak már nyugodtan, egyenletesen haladt, és sorra gyújtotta meg a partján álló pici lámpásokat.
– Ez lenne a cukros patak? – kérdezte Lili.
– Ez bizony – bólintott Ilus mama.
Lili elgondolkodott, majd hirtelen felnézett a könyvből. Egyetlen pillanatra úgy nézett az olvasóra, mintha tőle is választ várna.
– Szerinted a cukor rossz?
Ilus mama elmosolyodott.
– A glükóz nem ellenség. A testünk egyik legfontosabb energiaforrása. Olyan, mint a patak vize: szükség van rá ahhoz, hogy a kis lámpások világíthassanak.
– Akkor miért torlódnak össze az aranycseppek?
– Mert nemcsak az számít, mi érkezik, hanem az is, mennyi és milyen gyorsan. A szervezetnek időre és jól működő szabályozásra van szüksége ahhoz, hogy a glükózt felhasználhassa.
Ilus mama az egyik apró lámpás felé fordította a könyvet.
– Az elfogyasztott szénhidrátokból glükóz keletkezhet. Az inzulin pedig segít abban, hogy a glükóz a vérből a sejtekbe jusson, ahol energiaként használható fel.
– Akkor minden édességből fény lesz?
– Végül sokféle szénhidráttartalmú ételből keletkezhet glükóz. De nem mindegy, mennyit fogyasztunk, milyen formában, mivel együtt, és milyen gyakran. A rostban gazdag ételek, a kiegyensúlyozott étkezések, a megfelelő adagok és a rendszeres mozgás mind részei lehetnek a nyugodtabb ritmusnak.
Lili nézte, ahogy az egyik sűrűn érkező fényáradat eléri a zöld szigeteket, majd több kisebb ágra oszlik.
– Akkor nem kell kiszárítani a patakot?
– Nem. Meg kell tanulnunk gondozni.
Ilus mama egy darabig hallgatott, majd csendesen hozzátette:
– Az emberek néha az ételt hibáztatják, máskor pedig önmagukat. Azt mondják: „Nem voltam elég erős”, vagy „Már megint elrontottam”. Pedig a testet nem megszidni kell, hanem megérteni.
– És ha valaki fáradtan kívánja az édességet?
– Akkor érdemes megkérdeznie magától: valóban éhes vagyok, vagy pihenésre, vigasztalásra, esetleg egy kis figyelemre lenne szükségem?
– És ha mégis megeszi?
– Akkor sem lett rossz ember – mosolygott Ilus mama. – Egyetlen döntés nem írja meg az egész történetet. A következő döntésnél már újra választhatunk.
A könyvben a cukros patak közben továbbhaladt. Nem tűnt el, csak egyenletesebbé vált. A partján álló lámpások pedig egymás után, nyugodt fénnyel gyulladtak ki.
Az omega–3 zsírsavak továbbra is helyet kapnak a kiegyensúlyozott táplálkozás történetében, de nem lenne helyes úgy beszélni róluk, mintha önmagukban rendeznénk velük a vércukorszintet. Az anyagcsere-egyensúly összetett folyamat, amelyben az étkezés, a mozgás, a pihenés, az egyéni állapot és szükség esetén az orvosi segítség egyaránt számít.
REMÉNYMENTOR TANULSÁGA
Az egyensúly nem azt jelenti, hogy mindent megtiltunk magunknak. Azt jelenti, hogy megtanuljuk észrevenni a testünk jelzéseit, és a következő döntésünkkel szeretettel tereljük vissza a patakot a nyugodtabb medrébe.
„Az egyensúly számomra ma azt jelenti, hogy…”
A sorozat ismeretterjesztő jellegű, nem helyettesíti az orvosi vagy dietetikusi tanácsadást. Ismert anyagcsere-betegség, gyógyszeres kezelés vagy panasz esetén az étrend és a mozgás változtatását szakemberrel szükséges egyeztetni.