Odakint apró esőcseppek futottak végig az ablaküvegen. Odabent Ilus mama kinyitotta az ölében pihenő mesekönyvet.
A lapokon egy vékony, kanyargó folyó csillogott. Nem zúgott, nem tajtékzott, nem akart senkit elkápráztatni. Csendesen haladt a maga útján, és apró aranyfényeket vitt egyik parttól a másikig.
– Hová tart ez a folyó? – kérdezte az unoka.
– Mindenhová, ahol szükség van rá – felelte Ilus mama.
– De honnan tudja, merre kell mennie?
Ilus mama végighúzta az ujját a folyó apró elágazásain.
– Vannak útjai. Nagyobbak és egészen picik. Egyik a távoli kertekhez vezet, másik a legkisebb házakhoz. A folyó pedig mindenhová elviszi azt, amit rábíztak.
– Olyan, mint egy csendes küldönc?
– Pontosan. Nem kér tapsot, mégis szüntelenül dolgozik.
A gyermek figyelte, ahogy a parányi fények végighaladnak a könyv lapjain.
– Bennünk is van ilyen folyó?
– Nem éppen ilyen, de a testünknek is vannak belső útvonalai. A keringésünk folyamatosan segít eljuttatni az oxigént és a tápanyagokat oda, ahol szükség van rájuk. Mindeközben részt vesz abban is, hogy egyes, már továbbítandó anyagok elkerüljenek onnan.
– Akkor ez a folyó sohasem áll meg?
– Még akkor is végzi a dolgát, amikor mi alszunk. Csendesen, kitartóan, külön kérés nélkül.
A kislány egy darabig hallgatott, majd Ilus mamára nézett.
– Te is olyan vagy, mint ez a folyó. Mindig viszel valamit valakinek: ételt, jó szót, segítséget vagy ölelést.
Ilus mama elmosolyodott, de a tekintete egy pillanatra elkomolyodott.
– Sokáig azt hittem, hogy a jó folyónak csak adnia kell. Pedig minden folyónak szüksége van forrásra, esőre és partokra, amelyek megtartják.
– Neked hol van a forrásod?
– A pihenésben. A szeretetben. A nevetésben. És azokban a pillanatokban, amikor valaki rólam is gondoskodik.
A gyermek közelebb bújt hozzá.
– Akkor én is lehetek egy kicsit a te forrásod?
Ilus mama gyengéden átölelte.
– Már régóta az vagy.
A könyvben a csendes folyó tovább kanyargott. Az apró fények eljutottak minden kis ösvényhez, majd újra egyetlen, nyugodt áramlássá egyesültek.
A folyó nem sietett.
Tudta, hogy nem a gyorsaság a legfontosabb, hanem az, hogy mindenhova elérjen, ahol várják.
Edukációs kitekintő:
A keringés szervezetünk belső szállítórendszere. A vér oxigént és tápanyagokat juttat a sejtekhez, miközben részt vesz az anyagcsere során keletkező egyes anyagok elszállításában is. A rendszeres mozgás, a megfelelő folyadékbevitel, a pihenés és a kiegyensúlyozott táplálkozás a mindennapi, tudatos gondoskodás része lehet.
Reménymentor tanulság:
Ahogyan a folyó is forrásból táplálkozik, mi sem tudunk végtelenül adni feltöltődés nélkül. Az önmagunkról való gondoskodás nem állítja meg a szeretet áramlását – hanem életben tartja.
A történet edukációs, szemléletformáló céllal készült, és nem helyettesíti az orvosi tanácsadást.